Üdvözöljük a Fülöp Farmon!

virag

A farm története 

A farm környékén a középkorban a Kovácsi nevű falu létezett. Ezt a falut kovácsok lakták, akik a Visegrádi-hegység magas vastartalmú kőzeteit használták fel az eszközök előállításához.  A terület ma régészetileg védett, a Dobogókőre vezető úton a 12. és 13. km között mintegy 30 hektáron terül el.

A farmon a lakóépületen kívül gazdasági épületek is találhatóak. A farmot kettéválasztja a Salabasina-árok, mely jelenleg egy időszakos vízfolyás. A középkorban bővebb vizű volt, segítségével több mesterséges tavat létesítettek haltartásra, valamint vízimalmokat is működtettek vele.

A területet a II. világháború előtt még művelték, majd visszaerdősödött.

Az előzőleg Podmaniczky báró tulajdonában lévő birtok állami kézbe került, és az 50-es évek elején egy orosz kutató, Liszenko ridegtartásos baromfitenyésztéssel kapcsolatos elméleteinek kísérletei folytak rajta.

A kilencvenes évekig stratégiai gyógyszerraktárként használták az épületeket, ennek megfelelően őrizték. Kizárólag raktároztak, gyártás nem történt.

A romok feltárása a hasznosítás híján visszavadult területen 2012-ben kezdődött, és jelenleg is folyik. A leletekből – melyek mennyisége nagyságrendileg 10 000 db-ra tehető – tervezzük egy kiállítás megnyitását.

A területet 2007-ben az Insula Pilup Kft. vásárolta meg, melytől 2011 óta mi, a Fülöp család (4 fő őstermelő) béreljük.

A történeti táj revitalizációját megcélzó törekvéseink érintik a kulturális örökségi helyszínt is, egységben kezeljük a területet.

A farmon különféle állatok találhatóak. Elsődleges tevékenységünk a kecske tejének és húsának hasznosítása, de emellett tartunk baromfit, tenyésztünk és hízlalunk sertést. Magunk által megtermelt takarmánnyal etetjük, természetesen szaporítjuk őket. Malacaink a farmon születtek, a méltán híres magyar lapály kan disznó, II. Lajos közreműködésével!

A sertések vágása hatósági állatorvosi ellenőrzés mellett történik, vágóponton. Az ellenőrzött, jóváhagyott minőségű hús ezután kerül vissza a farmra, a helyben történő feldolgozásra.

Az egyik épület felújításával értékesítési helyet hoztunk létre, ahol folyamatosan áruljuk az általunk kis mennyiségben előállított organikus élelmiszereket. Ezek előállítása és eladása is a farmon történik, így joggal mondhatjuk, hogy ezzel a 20 méteres távolsággal talán a miénk az ország legrövidebb értékesítési lánca!


Az ásatás 

A környéket tanulmányozó helytörténészek már a 19. században felfigyeltek a romokra, amelyek egy facsoportban bújtak meg a Pomáz és Pilisszentkereszt közötti patakvölgy mellett, az egyik alacsonyabb kiemelkedésen, az akkori Podmaniczky major közelében. A romterület egy körülbelül 60×60 méteres felületet fed le. Kinyúlik egészen a dombtető pereméig, amely 15-20 méterrel magasodik a modern aszfaltút fölé. A területen ásó régészek egy kis középkori templom és három, azt négyzet alakban körbefogó épületszárny maradványait találták meg.

A környék régészeti emlékeit felmérő régészek az 1980-as években a műút túloldalán megtalálták a középkori Kovácsi falu régészeti nyomait, amelynek a középkor elején a korábban feltárt kis templom a plébánia temploma lehetett. Erre utalnak a templom körül előkerült temetkezések is.

Egy 1254-es oklevél szerint ez a falu ekkor már a pilisi ciszterek birtoka volt, akik valószínűleg az egész középkor során megőrizték ezt a területet. A Laszlovszky József nevéhez fűződő legújabb kutatások szerint a ciszter kolostor építette az épületszárnyakat a templom köré a 14-15. században. A szerzetesek egy majorságot alakítottak ki itt, és a kis kőegyház valószínűleg ennek a kápolnája lett. A környező tájat is átformálták: halastórendszerük és a teraszos földművelés nyomai ma is megfigyelhetőek a területen.

A Közép-Európai Egyetem professzorának kutatócsoportja 2012 óta ásatásokat is folytat a helyszínen a terület tulajdonosának támogatásával. Ezek során kiderült, hogy valószínűleg már a 14. századtól egy nagy üveggyártó műhely működött itt, a ciszterci kolostor gazdaságában. Az ásatás meglepő eredménye, hogy kiderült, a középkor végén – minden valószínűség szerint még 1526 előtt – a templomépületet is üveggyártásra hasznosították. Felszedték a kőpadlózatot, a járószintet lemélyítették, és egy kemencét alakítottak ki az épületben. Az üvegfúvásról tanúskodik a templomban előkerült olvasztótégely és egy összefüggő üvegtörmelék-réteg, benne a fúváskor keletkezett üveggömbök töredékei.

A 16. században, mikor a szerzetesi közösségek elmenekültek a környékről a török hódítás elől, a ciszterciek is elhagyták gazdaságukat, amely lassú pusztulásnak indult. A 16. vagy 17. században azonban ismét újrahasznosították a már omlásnak indult templomépületet, hatalmas cölöpökön emeltek tetőt fölé. Miután ez a tetőszerkezet is elpusztult, a falak omlásnak indultak.  A török hódoltság utáni újjáépítkezés során már csak kőbányának használták az elhagyott épületeket. A pusztulás sajnos még a 20. században is folytatódott: az 1920–30-as évek fordulóján épített Pomáz-Pilisszentkereszt műút alapjához is innen termelték ki a követ, közvetlenül az első ásatásokat megelőző években. A második világháborút követően a területet államosították, majd vegyianyag- és gyógyszerraktárként működött az 1990-es évek végéig.


Fotók a feltárásról:

Bővebben itt olvashat a romokról és kutatásukról: http://www.magyarregeszet.hu/wp-content/uploads/2015/01/Laszlovszky_H14T.pdf

A terület digitális technológiákkal zajló kutatásáról: http://szime3dar.com/projekt/kozepkori-templom-es-uveggyarto-muhely/

 

virag